Bomo Art Budapest

Illik azért ezt posztolni…. avagy: Bomo Art, a papírbirodalom

Valamilyen formában mindenkiben ott lapul a papír szeretete. A régi könyvek, vagy éppen a friss újságok illata sok-sok nózit kalandra hívnak, másokat a lapok érintése hoz lázba, én pedig még attól is odáig vagyok, mikor egy-egy filmben meghallom a gyűrődő, szakadó papír hangját, vagy mikor felületébe régi tintástoll vés díszes betűket. Vannak, akik rajzolnak és festenek papírra, mások irodai munka során érintkeznek vele nap mint nap, de otthonunk minden szegletében is felbukkan e mesés anyag. Azonban van valaki, akinek minden gondolata a papír körül forog, ő Boldizsár Károly, a Bomo Art tulajdonosa.

 

A Bomo Art kézzel készített naplóival és saját tervezésű papírcsodáival először évekkel ezelőtt, egy Lánchídon tartott vásáron találkoztam, aztán a júniusi Stylewalker Nighton személyesen is szerencsém volt Károlyhoz. Hogy jobban megismerhessük Őt és papírkülönlegességeit, a Bomo Art műhelyében beszélgettünk.

Mikor szerettél bele a papír illatába?

Gyerekkoromban. Apám árufuvarozó volt és egy nyomdának szállított – a fővárosi 8-as nyomdának -, ahol mindenféle borcímkéket, újságokat nyomtattak. Apám mindenkivel jóban volt, a vágóktól kezdve a gépmesterekig mindenkivel. Nagyon sokat voltam ott, s rendszeresen vittem haza címkekötegeket, különböző cetliket, amiknek igazi nyomdaszaga volt. Imádtam ezeket.

Hol tanultad a könyvkötő mesterséget?

Nyomdaipariba jártam, mint gépmester. Ez is véletlen, mert nem vagyok egy műszaki beállítottságú ember, de a szüleim általános gépszerelő-karbantartó iskolába írattak. Ezt nem végeztem el, így kerültem be a nyomdaipariba. Akkoriban úgy zajlott a tanítás, hogy egy hét iskola, egy hét gyakorlat, s épp abba a 8-as nyomdába kerültem gyakorlatra, ahová Apu is szállított, úgyhogy már ismertem ott az embereket, akik megszerettették velem ezt a dolgot. Jót tett, hogy nem idegen környezetbe kerültem.

Mi a legszebb ebben a szakmában?

Csodás érzés a műhelyben lévő gépeket nem csak birtokolni, hanem használni, mint például a vágógépet, és azt arra használni, amire való, nem csupán muzeális tárgyként beállítani valahová, hiszen funkciója van. És hát a visszajelzések… látni, ahogy az emberek örülnek például az új állatos papíroknak.

Az én munkám elég összetett. A kezdetek kezdetén magam is készítettem könyveket, táblákat, mindent az elejétől a végéig, de most inkább a tervezés, az egész munka összetartása a feladatom, a műhely igazgatása. Talán az a legjobb, amikor valami újat alkotunk a csapattal, például új grafikát hozunk létre. A műhelyben kiváló szakemberek dolgoznak, az üzletben pedig kedves emberek, s úgy érzem, most nagyon jó ritmusban működünk, együtt mozog mindenki.

Az üzlet nyitásakor miket árultatok, s azóta mivel bővült a kínálat?

2000-ben nyílt az üzlet. A kínálat nagyjából ugyanaz volt, mint most, tehát alapvetően naplókat, csomagolópapírokat, képeslapokat, fotóalbumokat árultunk. Aztán kibővültünk receptes könyvvel, különböző méretű telefonregiszterekkel és még más méretű naplókkal, praxinoszkóppal, a minőségi kecske- és báránybőröknek köszönhetően pedig sokkal exkluzívabbak lettek a termékek.

Mire emlékszel vissza legszívesebben a Bomo Art eddigi életéből?

Arra szívesen emlékszem, mikor a frankfurti Papír Világkiállításon a híres londoni bolt, a Fortnum and Mason buyere odajött a standhoz és nagyon tetszett neki a Bomo Art. Onnantól kezdve 3 évig állandó vásárlója volt a cégnek és a legelitebb, angol királyi család nevével fémjelzett boltban tartotta a portékáinkat. Magam is voltam abban a boltban, s nagy élmény volt látni, hogy 3 fontért lehet kapni a képeslapjainkat a Piccadilly-n. Hamarosan Londonba utazom a Top Drawer nevű kiállításra, melyen többek között ők is a vásárlók közt lesznek. Azt hiszem, ha megint találkozom velük, rá fognak csodálkozni, mennyit fejlődtünk, mióta utoljára vásároltak tőlünk. De minden egyes kinyomott csomagolópapírra is szívesen emlékszem, amikor állok a gép mellett és lejön az első ív, megdobban a szívem.

Milyen anyagokkal, technikákkal dolgoztok? Milyen szempontok alapján választod ki az anyagokat?

Csak nagyon jó minőségű, exkluzív, minőségi anyagokat választok, például vízjeles papírokat, kecske- és báránybőröket. A Bomo Art Budapest talán nem is igazán a könyvkötési technikájával tűnik ki. Vannak próbálkozók és másolók, fel lehet fedezni a boltokban a miénkhez hasonló termékeket, de a Bomo Artot a saját grafikák teszik egyedivé és összetéveszthetetlenné.

Melyek a munkafolyamat lépései?

Az első lépés az anyagok összeválogatása. Mikor megvannak a bőrök, papírok, akkor először a táblát készítjük el. Leszabjuk a bőrt, azt megserfeljük – tehát a széleit elvékonyítjuk – hogy egy szintben legyen, mikor találkozik a papírral. (Egyébként a serfelőgép az egyetlen árammal működő gépünk, de ezt is nagyon ritkán használjuk, mindent kézzel serfelünk.) Aztán betesszük egy présbe. Ez a speciális eszköz a gerinclemezre felkasírozott bőrt bordázza meg úgy, hogy a szögekbe akasztott spárgával lekötözzük a bordákat. Miután kikerült a présből, beborítjuk a könyvtáblát, aztán a beakasztás következik, ami annyit tesz, hogy hozzáragasztjuk a táblához az előzéket.

Melyik a kedvenc mozzanatod?

A bőr serfelése, és amikor a „bomocímkét” ragasztjuk az előzékre. Mert az azt jelenti, hogy elkészült egy könyv.

Melyek a legkedvesebb színeid, motívumaid?

Bőrökben a mély bordó és a foltos, antik hatású barna. És van egy új csomagolópapír a léghajós, melyen a türkiz, a világoskék, a rózsaszín és a mályva találkozik, a ’40-es évekre jellemző ez a színvilág – szivarcímkéken, plakátokon volt látható –, ezt is nagyon szeretem.

És mi a vevők favoritja?

Nagyon szeretik a szakácskönyvet, a naplókat és határidőnaplókat, de most nagy kedvenc a praxinoszkóp is, valamint az új kaleidoszkópunk, amit nem is gondoltam volna, hogy ennyire szeretni fognak.

Egyedi kéréseket is teljesítetek?

Abszolút. Ha valaki bejön a boltba, mert egyedi méretű naplót szeretne, megcsináljuk. Ha hoz saját borítópapírt, azzal fedjük be a könyvet, s rányomjuk akár a nevét is. Akár a régi könyvét is újrakötjük az embereknek és kisebb restaurálást is végzünk, ha kell.

El szabad árulni, mi van most születőben, tervezési fázisban?

Saját tervezésű, magyar nyelvű határidőnaplón dolgozunk, de egyelőre ez még gyerekcipőben jár. Londoni képeslapokat készítettünk most a kiállításra, remélem, szeretni fogják az angolok. Most fogjuk kinyomni a léghajós és a rózsás papírt is, amelyhez nagy reményeket fűzök. Ezt augusztus végén már szeretném, ha kapható lenne a boltban!

Hol lehet megvásárolni a Bomo Art csodákat?

A Régiposta utcában található üzletünkön túl a Gozsdu udvarban vasárnaponként, karácsonykor a Vörösmarty téren, Bécsben Schönbrunnban és a Mária Terézia téren. És vannak viszonteladóink is, például a Vince Könyvesbolt a Művészetek Palotájában, az Allee és a Westend Green Papír üzlete, a Kéttemplom Galéria és az Írók Boltja. Augusztus 18-21-ig pedig a Mesterségek Ünnepén is megtalálnak minket a Budai Várban.

Bomo Art - papír, szeretettel.

KentaurBen , 2011.10.20. 08:54  ”Ma majdnem kaptam egy Jedi visszatér naptárat.” - áll abban a naplóban, amit talán hatodikos koromban vezettem. És amit aztán gimis koromban is és főiskolásként is vezetgettem.
A ‘gettem’-ezés azt jelenti, hogy többször abbahagytam, többször újrakezdtem, és persze az egyes naplótöredékek rituális megsemmisítése is hozzátartozott az egész naplóírásos hercehurcához :)
Manapság is naplót vezetek, ezt itt, amit most éppen olvasol, és ahová majd’ napi szinten - igaz, kicsit rendhagyó formában - bejegyzésre kerülnek a gondolataim, az érzéseim… de nem szűnt a míves, szép papírok, naplók iránti rajongásom sem.

A napi szintű, fontos bejegyzéseimet a mai napig egy fekete puhabőr-kötéses naplóba jegyzetelem, amiben még dátumozás sincs :)
Van viszont neki kellemes tapintású papírja és jó illatú borítója, és engem ezzel a kettővel le is vett a lábamról.

Volt ám ámuldozás, amikor betévedtem egy kis belvárosi üzletbe, a Bomo Art boltocskájába!
És aki már járt ott, tudja, hogy nem gügyögni szeretnék, mikor a kicsinyítőképzőt használom :)

Bent a roskadozó polcokon szép sorba téve állnak…
…  a színes, kézzel készült, bőrkötéses regiszterek, várva, hogy majd gondos kezek beléjük körmölik a mindennapi teendőket…
… mesés grafikákkal fedett naplócskák pislognak ki egymás mögül, hogy bármilyen “világmegváltó gondolatot” befogadjanak, és érzelmi hullámhegyek és hullámvölgyek hű krónikásai lehessenek…
… álmosan üres receptkönyvek ábrándoznak arról, hogy az ide mentett nagymamareceptek miatt becses kinccsé válhassanak…
… jegyzettömbök sugdolóznak majdan beléjük firkált rajzocskákról…
és ünnepélyes hallgatásba burkolózva izgulnak a most még üres fényképalbumok, hogy az egykor megörökített pillanatok soha, de soha ne veszhessenek a feledés homályába.

Fentről virág- és léghajómintás kalapdobozok figyelik a felgyönyörűzött kirakatba bámulókat és azt az egy-két vevőt, akiknél több nem is férne el, és akik jusztse mennek el addig, amíg mindent, polcról polcra végig nem nézegettek.

Boldizsár Károly, a bolt fiatal tulajdonosa, miközben a szőlőfürtként kipislogó kaleidoszkópokat rendezgeti az egyik fiókban - hisz nemrég újult meg teljesen a berendezés - , mesél a bolt történetéről, jelenéről, és igen, jó tudni: a jövőjéről.

A nyomdaipari sulitól datálódik a történet, de igazság szerint még korábbról, hiszen az igazán mély kötődések gyerekkorból indulnak.
Ebben a személyes mesében szerepel Londonban nevelkedő nagymama éppúgy, mint egy nyomdának szállítmányozó apát elkísérő kisfiú, és persze valami megnevezhetetlen vonzódás a múlt század eleji tárgykultúrához, mintavilághoz.
Bátorság és hit, hogy amit az ember szeret, az meghálálja a sok gondoskodást, a mese jövőről szóló lapjai pedig már olyan sorokkal íródnak, amelyek egy közelmúltban történt londoni szakkiállítás sikereivel sorvezetődnek .

Ilyen hát a Bomo Art: minden ízében kézzel és jószívvel készült szépségek műhelye és lelőhelye, kis magyar büszkeség, hogy egy ilyen létezik, fennmaradt.

De hogy ezeken felül mitől igazán bomoartos, ami innen kikerül?
Miről fogod felismerni akár a Goubán a Gozsdu udvarban, vagy fenn a várban a Mesterségek ünnepén vagy egy pohár forralt bor mögül kikandikálva a Vörösmarty téri klasszik karácsonyi vásárban, Bécsben a Schönbrunn-i vásárban és a Mária Terézia téren vagy a Vince Könyvesbolt a Művészetek Palotájában, az Allee és a Westend Green Papír üzleteiben, a Kéttemplom Galériában, a Boróka Otthonboltban és az Írók Boltjában?

A szinte összetéveszthetetlen grafikáiról, amely a mintagyűjtésen keresztül, a megfelelő színek összeválogatásán át, az egyedi, bomós mintává, képpé rajzolásig tart, illetve azon túl is, hiszen csomagolópapír, borító, levélpapír vagy képeslap lesz belőlük, bennük, rajtuk az elmaradhatatlan Bomo Art-os pecséttel.

Legyen az halvány színeiben nyíló rózsa, gazdag vadvilágról mesélő állatsereglet, hőlégballon-dzsembori vagy antik madárház, a hosszú percekig tartó vizsgálódó gyönyörködést egyik nyomatnál sem akarod kihagyni, de ha van kedvenc olyan mintád, amit ott nem találsz meg, akár szuper-egyedi dolgokat is készíttethetsz.

Hagyomány és apránkénti fejlődés, lépés egyről a kettőre, majd onnan a háromra, de azt biztosan, nos, szerintem ezek a Bomo titkos receptjének egyik összetevői, és persze a megfontolt nyitottság az újdonságokra is, hiszen a bolt nagyon kíváncsi lenne pl. magyar grafikus designer-hallgatók ötleteire is.

Arra gondoltunk, mi, a BomoArt és az ÁAT, hogy a nagy egymásra-találást megünnepelendő egy nyereményjátékra invitálunk benneteket.
Van kedvetek nyerni valami szépet és hasznosat is egyben?
Ki tudja, a szerencsések - mert hogy több is lehet, bizony, 4!  - talán már ki is pipálhatnak egy karácsonyi ajándékot a listájukon :)

A játék részletei a következők:
küldd el a helyes választ erre a kérdésre, amihez segítséget itt, a Bomo Art honlapján, a BomoShop menüpont legalján találsz:

Kérdés:

Hogyan nevezik azt a boltban is kapható mozgóképet mutató szerkezetet, amit a mozi elődjének is tekinthetünk?

 

Lehetséges válaszok:

a.) Laterna magica

b.) Praxinoszkóp

c.) Zoetróp

 

A helyes válasz betűjelét és a választ elküldő játékos nevét tartalmazó emailt az bomoart@gmail.com címre várjuk.

És hogy mit nyerhet az, aki jó választ küld?
Egy valaki egy szép receptkönyvet, egy másik valaki egy fényképalbumot, egy valaki egy szép, 2012-es határidőnaplót, egy valaki pedig egy 10 db-os bomós képeslap-szettet.

A nyeremények közül hogy milyen színű legyen a receptkönyv, a fényképalbum és a határidőnapló (pláne, hogy az milyen beosztású), a helyszínen te választhatod ki, sőt ha te nyered a képeslapcsomagot, azt is te választhatod ki, hogy a sok-sok képeslap közül melyik legyen az a 10.

A játék a bejegyzés kikerülésének időpontjától, 2011. október 24-e (hétfő) 17.00 óráig tart.

A játékban mindenki csak egy válasszal indulhat és csak az vehet részt benne, aki tagja a Bomo Art Facebookos csoportjának (ehhez itt tudsz csatlakozni)
és az ágy-asztal-tv blog Facebookos klubjának is (ehhez pedig itt tudsz csatlakozni), valamint a jó választ küldte el :)

Az emailcímeket semmire nem használjuk, a nyertesnek a nyereményekért a következő címre kell befáradnia:

 

Bomo Art
Cím: 1052, Budapest, Régiposta utca 14.
Tel/Fax.: +36-1 318-7280

Várjuk nagyon a helyes válaszokat,
Károly és Ben

Ma Anita Karvonen filmezett nálunk a Svéd Királyi Televíziótól!

Hosszú levelezés után sikerült végre egyeztetnünk Anitával időpontot- aki egy Video Journalist kurzuson vesz részt Budapesten -  és ma elkészítette azt a kb. 2:30 perc hosszú szpot anyagát, ami karácsony tájékán megy majd a Svéd televízióban! Majdnem 4 órát forgattunk együtt, a boltban és a műhelyben. Íme néhány kép, a mai forgatásról. Ha készen lesz a film, mindenképp feltesszük, hogy mindenki láthassa :)

After exchanging several mails, we finally arranged an appointment with Anita, who attends a video journalist course in Budapest. So today she shot a 2:30 minutes tv spot, that will be broadcast around Christmas on Swedish television. We spent almost four hours shooting in the shop and in the workshop. Here’s the shooting in pictures. Later we’ll also post the tv spot.

MA

Londonban voltunk a Top Drawer kiállításon/ We were in London at Top Drawer exchibition

Elérkezett a várva-várt pillanat, és megírom ezt a londoni beszámolót.

Hál’ istennek sok dolgom lett itthon, ezért csúsztam kicsit ezzel.

Nagy fába vágtuk a fejszénket, hiszen autóval indultunk neki ennek az 1750 km-nek. Azért döntöttem így, mert megkaptam azt a porforma számlát, amit egy szállítócég állított ki nekem erről a szállításról. Egy oda-vissza fuvar lett volna majd 400 ezer forint, és akkor még 2 repülőjegyet kellett volna vásárolnom… Még úgysem vezettem a baloldalon…

Mielőtt elindultunk volna átnézettem a kocsit, hiszen egy ekkora út előtt ez a legkevesebb, amit megtesz az ember. Elvégezték a kötelező javításokat, és átadták a kocsit tökéletesen.

Ehhez képest már Ausztriában felvillant egy számomra addig csak a gyújtásnál megismert fogaskerék, benne egy felkiáltó jellel. Nem tudtam miért gyullad ki olykor, de sejtettem, hogy baj van. Azonnal hívtam a Ford szervizt, és ott Beke úr nagyon szakszerűen, ugyanakkor ügyelve arra, hogy én is értsem valamint, hogy ne essek pánikba, elmondta, hogy mi a probléma. Ahogy én vázoltam a problémát –feketén füstöl a kipufogó, és gáz adásakor nem úgy reagál a kocsi, ahogyan szokott – szerinte a turbóval van gond, de ne essek pánikba, ettől még simán el tudok menni Londonig, akár vissza is. Annyi lesz csak, hogy nem gyorsul majd a kocsi úgy, ahogyan szokott, és füstöl majd feketén. Hát, így tettük meg az első etapot Kölnig. Másnap, mikor elindultunk Mónival nagyon jó kedvünk volt, kicsit én is megfeledkeztem erről a problémáról, óvatosabban adtam a gázfröccsöket, és próbáltam nem erre koncentrálni, amikor is egy másik lámpácska is felgyulladt, de ez már folyamatosan égett. Egy kis motor ikonocska volt, és ettől már én is eléggé pánikba estem. Megálltam azonnal, és felhívtam Beke urat a Fordnál, hogy most mi van ilyenkor, mi ez a lámpa és egyáltalán?! Beke úr nagyon nyugodtan azt mondta – Kérem várjon, rövidesen visszahívom, szerzünk egy szervizkönyvet és megkérdezem a kollégákat.

Közben felhívtam a feleségem, hogy nézze meg, mit jelent ez a kis ikon – mert persze a használati könyvecskét nem hoztam magammal… – Ő azt mondta, hogy ez egy motorhibát jelző lámpácska, akkor van baj, ha folyamatosan villog! Na, hát ez most épp nem villogott, de akkor se égjen!

Beke úr visszahívott és elmondta, hogy annyi történt, hogy a motor számítógépe – vagy mi – felvette hibalistára ezt a problémát, és most jelez az ügyfélnek – nekem – hogy vigye el szervizbe az autót.

Úgyhogy nem volt más lehetőség, mint Aachen környékén keresni egy Ford szervizt – ez sem volt egyszerű, mert az assistantnak valahogy kb. ¾ órájába telt volna ezt megtalálni, Móni pasija pedig kb. 5 perc alatt talált kettőt a környéken, akiket felhívtunk, és lebeszéltük velük, hogy megyünk.

Nagyon kedves kis csapat volt, azt mondták, hogy megrendelték az alkatrészt, kettőre a szalonban lesz, és háromkor már mehetünk is tovább…

És ez így is történt, miután megnéztük Európa egyik legrégebbi katedrálisát, az Acheni katedrálist, ami még a Német-Római császárság idejéből maradt hátra, indultunk is tovább, már csak egyszer éjszakázva Calais-ban, és repültünk tovább Londonba!

Ahogy így visszagondolok erre az egész útra – persze már ott tudtam – szerencsésebben nem is alakulhatott volna a dolog, de tényleg! Nem álltunk meg, nem kellett elvontatni a kocsit, nem volt semmi extrém szitu, és a kiállításra is időben odaértünk, sőt, kb. pont akkorra, mint amikorra terveztük. Az Olympiat is nagyon könnyen megtaláltuk – GPS-szel persze – és jobb parkolóhelyet a pakoláshoz nem is találhattunk volna!

Hát elkezdtem az installálást, és már akkor láttam, hogy nagyon szép lesz a stand!

Az érdekes az, hogy az angolok gyönyörű dolgokat találtak ki a standjukra.  Pl.: ami nekem nagyon tetszett, az a virágos vagy gyümölcsös faláda használata volt. Ezeket gyönyörűen lefestették szürkére vagy bordóra megkoptatva, és abba tették az árut. Sajnos fotót nem tudok mutatni, mert tilos volt fotózni mások standját mindenféle jogdíjak miatt, de az igazság az, hogy kb. húsz ilyen installálást láttam, és a tízedik már kicsit unalmas volt. Mi teljesen más koncepciót csináltunk, 2,5 méter x 6 méteresre nagyítottam fel a madárházas dizájnunkat, és meg kell mondanom, hogy nagyon exkluzív és grandiózus lett.

Ha csak ez van kint, akkor is özönlöttek volna a britek, és ahogy egy jó barátom fogalmazott, fürtökben lógtak volna! :) Persze a mindenféle Bomo termékekkel még izgalmasabb lett a stand. Annyi elismerést és pozitív visszajelzést - szakértői véleményekről van szó! – még sosem kaptam, mint ott, és ez nagyon büszkévé és lelkessé tett! Rendelés nem is volt olyan sok, - azért panaszra sincs ok, sőt, az igazság az, nem is tudom, mit csináltunk volna egy 3000 darabos naplórendeléssel karácsony előtt… :)) Megoldottuk volna, de az elég sok logisztikát igényelt volna.

Szóval a legnagyobb elismerés talán az oxfordi The Scriptum bolt rendelése volt, akit körülbelül a Fortnum and Mason-hoz tudnék hasonlítani. Nagyon elegáns bolt, nagyon megválogatja, mit visz a boltjába. Hát a Bomo Art-ot természetesen! Nem is kis rendelést adott le nálunk. Aminek nagyon örültem, hogy szinte minden termékből rendeltek, a praxinoszkópból, a Bomo Memoból, a Simple-ből, a fotóalbumokból és a csomagolópapírokból - és hát természetesen a naplókból. A legnagyobb sikere talán a képeslapos dobozoknak és a kis üdvözlőkártyás dobozoknak volt. Abból most nagyon sokat fogunk készíteni. :))

A másik nagyon fontos visszajelzés az volt, hogy éreztem, jó úton haladunk, és nagyon tetszik az embereknek az új koncepciónk a dizájnban, mégpedig, hogy hatalmas motívumokat készítünk, és az új színek is tetszettek, amik már az új koncepció alapján fogalmazódtak meg!

A visszautunk nagyon unalmas volt, mindenféle balesetek, lerobbanások, idegességek nélkül. Megkönnyebbülten és boldogan tértünk vissza, ki-ki a családjához, Móni Zolihoz, én pedig a feleségemhez és Borihoz, a húsz hónapos kislányunkhoz, aki ez alatt a nyolc nap alatt, amíg távol voltam még okosabb és ügyesebb lett, mint volt! :))

 

At last I’m recounting our London adventures. Fortunately ever since our return I have been swamped with work, hence the delay.

We bit off quite a chunk I m ust admit, as we decided to set out for the 1750 km journey by car. Previously I got a pro forma invoice from a shipping company, so there were financial reasons behind my choice. But anyway, I’d never tried to drive on the other side…

  

Before the trip I sent the car to the garage for a general check-up. This was the least I could do to make sure everything would be alright. I got back my car in a perfect state.

Despite that, we got only as far as Austria when the cog-wheel icon, that so far I had only seen at the ignition stage, started to blink with an exclamation mark. I had no idea why it did that, but I sensed that it must be indicating a serious problem. So we pulled over and I called the Ford garage at once. Mr. B eke very professionally explained me what could be the problem, yet he tried to make sure that I didn’t freak out. He assured me that despite of the black smoke oozing from the exhaust pipe and the car not quite reacting as usual, I would be able to get to London safely, and even return to Budapest. That’s how we completed the first log to Cologne. Next day we continued our journey in a good mood, I even forgot about our little problem, when another icon lit up. This time it not only blinked but steadily beamed. It was the engine, so I really freaked out. I pulled over all at once calling Mr. Beke at the Ford garage to ask him, what could be the problem this time and what could be the icon indicating. Mr. Beke calmed me and promised to get a manual and discuss the problem with his colleagues.

While I was waiting for him to call me back, I called my wife and asked her to find out what the icon signalled. (Because, of course I left the car’s manual at home.) She told me that it indicated an engine related problem, and if it was constantly blinking then I should be worried. Well, it didn’t exactly blink, it was beaming!

Mr. Beke called me back and explained that the car’s computer had recorded the problem in its memory and now it was sending me signs to take the car to the nearest garage.

So now I had to find a Ford garage near Achen, which wasn’t easy either. It would have taken three quarters of an hour for the assistant, while Moni’s partner found us two garages just in five minutes. We called one of them to say we were on our way.

It was a really nice team. They told us that they had already ordered the necessary particle, so it would arrive to the garage by 2pm and we could be on our way by 3pm.

And that’s what happened exactly. After visiting the oldest cathedral in Europe, that was built during the Holy Roman Empire era, we continued our journey stopping only in Calais for the night before we flew off to London.

Looking back – though I already felt it then – I think things couldn’t have turned out any better. We didn’t stop, the car didn’t need to be towed away, nothing extreme happened. We arrived on time, just as we had planned. Fortunately we easily found our way (with the GPS of course) to Olympia and we couldn’t have found a better parking place for loading our stuff.

So I started to instal our stand and it was clear from the very first moment that it’d be beautiful.

The interesting thing is, that the Brits used spectacular elements to decorate their stands with. For example what I liked the most were the wooden cases with a floral or fruit pattern. These were beautifully painted grey or a deep red with an antique effect. Unfortunately I can’t show photographs, as it was strictly forbidden to take photos of each other’s stands, as it would have been the violation of various copyright acts. But the truth is, I saw about twenty such installations and after the tenth it started to become boring. We chose a totally different concept. I had enlarged our birdhouse design to a size 2,5 x 6 m and I must say it looked very exclusive and grandiose.

If we didn’t put out anything else, the Brits would still have flocked to our stand. But of course the different Bomo products just made our stand more exciting. I have never ever got so much recognition and positive feedback – and we’re talking about professional feedback here – so it made me feel really proud and hyped up. We didn’t get too many orders, though we can’t really complain, as it would have been a tad bit difficult to create 3000 journals before Christmas. Of course we would have solved the task somehow, but it would have demanded lots of logistics.

So the most important recognition was the order of the Oxford based The Scriptum, whom I could only compare to the Fortnum and Mason. It’s a very elegant shop and they choose their range of products very carefully. The Bomo Art products are now definitely available in The Scriptum. What made me really happy is that they ordered from most of the Bomo Art products: praxinoscopes, Bomo Memos, Simple, photo albums, wrapping papers and of course the iconic Bomo Art journals. The most popular Bomo Art items at the show were the postcard and gift tag sets. Of the latter we will create a lot in the future.

The other most important feedback was that it seems we’re on the right track with this new design concept. People seem to like our big motives and the new colours.

Our journey home was pretty boring without any kinds of difficulties, accidents, breakdowns or nervousness. We arrived home relieved and happy. Moni returned to her partner, Zoli, I returned to my wife and our twenty months old daughter, Bori, who’s become even more clever while I was away. J

Ott vagyunk a legfelső fiókban! - You’ll find us in the Top Drawer!

Szeptemberben a Bomo Art Budapest is részt vesz a világhírű Top Drawer kiállításon, Londonban. Minden évben kétszer, ősszel és tavasszal pályázhatnak a szakma legjobbjai, hogy meghívást nyerjenek a rangos kiállításra, és bemutathassák termékeiket a nemzetközi piac képviselőinek. A tét óriási, így nem csoda, hogy mi is izgulunk. Mindenesetre az első pozitív visszajelzéseket már megkaptuk. A zsűri, amely eldönti, hogy kik vehetnek részt a kiállításon, egyenesen el volt ragadtatva a Bomo Art Budapest pályázati anyagától, ráadásul egy szuper standot kaptunk a csarnok legforgalmasabb pontján. Hogy még inkább megragadjuk a közönség figyelmét a madárházas designt választottuk a stand hátterének. A kiállításon megpróbáljuk az összes Bomo terméket bemutatni. Bízunk benne, hogy népszerűek lesznek és újabb területeket hódíthatunk meg a nemzetközi piacon, egy kis varázslatot csempészve világszerte azoknak az életébe, akiknek az egyedi design a legfontosabb.

Itt vagyunk megtalálhatóak: http://www.kdmediapublishing.com/tda11/exhibitor_detail.cfm?Exhibitor_ID=9378

A Top Drawer kiállításról bővebben: http://www.topdrawer.co.uk/about/what-is-top-drawer/

                                              ************************

In September Bomo Art Budapest is attending the worldfamous Top Dawer trade show, in London. Every year twice, in autumn and in spring the best stationery manufactures can apply to be selected for showcasing their art in front of international buyers at the renowned fair. Stakes are high, so no wonder that we’re very excited. However we have already got our first positive feedback. The judges who select the lucky ones to attend the show “were fascinated” by the samples of Bomo Art Budapest. Moreover, we’ve got a fantastic stand at the busiest point of the hall. To make sure we catch buyers attention, we chose to apply birdhouse desing for the stand. We’re showcasing all of Bomo Art products. We hope to be popular with buyers and conquer new parts of the international market, stealing a bit of magic in the life of those for whom unique design is the most important.

You can find us here: http://www.kdmediapublishing.com/tda11/exhibitor_detail.cfm?Exhibitor_ID=9378

You’ll find more info on Top Drawer here: http://www.topdrawer.co.uk/about/what-is-top-drawer/

Papír álmok - Kitzinger Szonja cikke az “Otthon édes” blogon

A Régiposta utcában az egykori Fontana áruház mellett van egy kis bolt, Bomo Art a neve. Aki hozzám hasonlóan Ápisz-kattant, imádja a papírárut, szeret ceruzával díszes füzetekbe jegyzetelni és nem idegen tőle a XX. század eleje, a 10-es, 20-as évek vizuális világa, annak a hely maga a paradicsom. Bár a bolt kicsi, áruválsztékában el lehet veszni.

Amióta az eszemet tudom, a cég itt székel. A tulaj, Boldizsár Károly nem is kíván tágasabb üzletbe menni, szerinte nagyobb négyzetméter számon az üzlet elvesztené intim jellegét, a megnövekedett tér megölné a lényeget.

Mielőtt átnéznénk, milyen finomságok vannak a boltban, lássuk a cég legújabb és egyben legérdekesebb termékét, a praxinoscopot.

Mi ennek a lényege - merül fel a kérdés. Namost, itt ez a kék csíkos dresszes hetyke bajszú fiatalember. Ha megpörgetem a praxinoscope pörgettyűjét, ez a fess úr már dobja is a hátraszaltókat. Pazar mutatvány!

Bele lehet szédülni, még akkor is, ha állóképet néz róla az ember.

Úgyhogy nézzük inkább a videót. Károlyt már kérdezem is, mit kell tudni a termékről.

http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=mVbgTHJnkOE

A szerkezet 32 000 forint. Tökéletes lakásdísz vagy mondjuk nászajándék. A szerkezet álló helyzetben is impozáns. 

Annyira igéző, hogy kértem még infókat róla.

http://www.youtube.com/watch?v=FHu0zII7a-M&feature=related

A bolt további kínálata a naplók, füzetek, regiszterek, iratrendezők, kaleidoszkópok. Kedvencem a receptfüzet.

Aminek belső oldalai is illusztráltak. Egy ilyenbe írni alapszíntű kalligráfiai ismereteket kíván.

Iratrendező, minden szétszórt ember álma. Ajándéknak is remek ötlet. Rendszert visz az életbe.

Grafománoknak színes ceruza is akad az üzletben.

Füzetből a papírkötésesen kívül bőr bevonatú is választható.

Kottás füzet zenebarátoknak és/vagy muzsikusoknak.

Az üzletbe plusz dekoráció a termékeken kívül nem nagyon fér el, hiszen az is egy színes kavalkád, de pár dolog, mint dekor azért mégis helyet kapott.

Kedvenc nyomataim.

Hangulatos termékkihelyezés.

Nekem ezek voltak a favoritjaim, de most hallgassuk ugyanerről a bolt tulaját.

http://www.youtube.com/watch?v=v2M_7SvX59k&feature=related

A Bomo Art a Gresham beszállítója is. A cég készíti a hazai Four Seasons Hotel vendégkönyvét és aláírómappáit, s termékeik immár a hotel ajándékboltjában is kaphatók. Idehaza viszont a nagyobb hazai kézműves vásárokon, így a Mesterségek Ünnepén vagy a Vörösmarty téri adventi vásárban lehet a cég standjába és Boldizsár Károlyba botlani.

A vásárok az emberi visszajelzések miatt fontosak neki. Amikor a Vörösmarty téren egyszer rátaláltam, a szemerkélő hóban épp egy öreg hölgy monológját hallgatta, aki a barnás tónusú naplókból választott egyet, amelyet családi fotók díszítettek. Az unokájának lesz - jegyezte meg a néni, a receptjeit szeretné bemásolni és karácsonyi ajándék gyanánt ráörökíteni. Míg ő a régit, mások a modern mintával borított naplókat, fényképalbumokat vinnék, ilyen viszont nincs, legfeljebb a ma is divatos art deco stílusú. Modern mintát azért sem használnak, hogy tárgyaikról az embereknek ne a lüktetés, sokkal inkább a szépség, a harmónia jusson eszükbe. Misszió: teljesítve!

A boltot itt találjátok a neten és itt a Facebookon.

Ha tetszett a poszt, az Otthon édes Facebook közössége is várja becses lájkod, méghozzá itt.

Képek: Otthonédes