Most értem haza a Goubáról. Nem volt időm leülni sem, annyian jöttek, kérdeztek, nézelődtek, lelkesedtek, vásároltak.

Volt például egy nagyon szimpatikus belga szerelmespár. Őket annyira elvarázsolta a Bomo Art hangulata, hogy 20 percig is a standnál voltak és végignéztek mindent alaposan. A fiúnak a tejlesbőrkötésű naplók tetszettek, erre azt szoktam mondani viccelődve, hogy Indiana Jones szponzorálásával készült, ami persze nem igaz, de talán így lehet a legjobban jellemezni azt a naplót, amely nagyon rusztikus kecskebőrből készül, és amely lapjai sárgás chamois papírjával igazán írásra készteti az embert. A lány nagyon aranyosan biztatta a barátját, lelkesítette, hogy szerinte nagyon jó döntés lenne, ha megvenné, mert most vannak itt, és meg fogja bánni, ha itt hagyja. Így hát nem tétovázott tovább a fiú, megvette ezt az A5 vastag átkötős naplót, amit én még egy plusz képeslappal honoráltam, mert annyira szimpatikusak voltak.

Aztán még az udvariaskodás közepette a fiú felfedezte az új kaleidoszkópot ami teljesen elbűvölte őket, nézték benne egymást, az ingemet - kék kockás ingben voltam, és tényleg frenetikus volt a kaleidoszkópon keresztül - az operás papírunkat, és a Gozsdu udvart… mint a gyerekek nevettek, és lelkendeztek, és arra is rábeszélték egymást, mert nagyon jó ajándék, mondta a lány.
 
Szeretem az ilyen lelkes embereket, fiatalok voltak - 25-26 évesek - és ha valaki ennyi idős korában lelkesedik egy olyan dologért, amit kézzel készítettünk, de azután még kézzel is kell beleírnia, az már szuper. És tudom, hogy a srác kb. fél év alatt tele fogja írni a 320 oldalt :)

Aztán a nap végén Szirtes András jött a standhoz a lányával (többek között a  Woyzeck rendezője). Természetesen a praxinoszkóp volt ami odacsábította, és egyből elkezdett mesélni a praxinoszkópról. Először a lányának, aki a harmadik mondat után kicsit hangosan súgta az apjának, hogy apa tudom, miről van szó, aztán meg nekünk - Enikő barátom meglátogatott, aki szintén szakértője a filmnek és a Zoetropnak is, hiszen a Manufaktor műterem anyja:) - mi udvariasan hallgattuk lelkes előadását, és a végén mondtuk, hogy igen, tudjuk, miről van szó, hiszen mi készítettük a prakszinoszkópot. :) Azért sok érdekes, és új dolgot tudtunk meg tőle, például, hogy Muybridge milliomos barátaival fogadott, hogy van az a pillanat, amikor a futó ló lábai egyáltalán nem érintik a talajt - egyik lába sincs a talajon - és ezért készítette ezt a fotó sorozatát így bizonyítva, hogy igaza volt:)

Telefonszámot cseréltünk Szirtes Andrással, mert felajánlotta, hogy ha szeretnénk bármilyen információt, képanyagot a régi mozikészítésről, meg mielőtt a mozigépet, és
egyáltalán  a kamerát feltaláltak volna, nyugodtan keressük, mert ő készített egy 320 perces filmet Bevezetés a filmkészítés rejtelmeibe címmel, és szívesen segít hasznos infókkal.

Aztán elkezdtem pakolni, mert már 7 óra volt, és a többiek, a többi Gubás már haza is ment. Akkor vettem észre, hogy már legalább félórája beszélgettünk Andrással.

Jövőhéten is gyertek el a Gozsduba, Mi is ott leszünk!



I’ve just returned from Gouba . I had no time to rest even for a moment, we had such a busy day. People flocked to our stall, browsing, asking questions, enthusing, shopping.

Our favourite customers of the day were a young Belgian couple. They were so enchanted by the world of Bomo Art, that they spent 20 minutes at the stall, picking up every single item, carefully examining it. The boy was most impressed by the leather bound diaries. I usually remark joking that they are sponsored by Indiana Jones. That’s not true of course, but maybe this is the best way to describe these diaries bound in the very rustic goat skin  that with their yelowish chamois pages inspires the most effectively people to write. The girl was very sweet as she enthusiastically encouraged her boyfriend to buy the diary then, because if he didn’t, he’d be sorry later. So the guy didn’t hesitate anymore and bought this A5, thick leather bound diary to which I added an extra greeting card, because they were so nice.

Then the guy discovered the new kaleidoscopes that absolutely fascinated both of them; they examined each other, my shirt - a blue checked one that looked really awesome through the kaleidoscope - the opera paper and the Gozsdu Courtyard. They were like children as they laughed and gushed and they managed to persuade each other to buy it, too as it was a very good gift - the girl noted.

I love such enthusiastic people, they were young about 25-26 years old, and if someone at their age is so fascinated by something handmade that she or he has to fill in with her or his own hands, that’s really fantastic. And I’m sure that the guy will fill the 320 pages in about six months. :)

Then at the end of the day András Szirtes  (he directed Woyzeck for example) visited our stall with his daughter. Of course it was the praxinoscope that enticed him, and he started to talk about the machine all at once. At first, only for her daughter, who after the third sentence loudly whispered to his dad that she had already known all that, then for us - my friend Enikő visited me, who’s also an expert of cinematography and Zoetrope being the lady of the atelier of Manufaktor - we politely listened to his passionate lecture, then in the end we told him that we knew what it was as we created it in our workshop. But we also learnt many new and interesting things from him, like that Muybridge challenged his millionaire friends that there’s a moment when a running horse’s feet don’t touch the ground at all - and that’s why he created his famous photo series, to prove his own right.

We exchanged business cards with András Szirtes as he offered to provide us further info on the early days of cinematography before movie cameras would have been invented. He also mentioned that he made a 320 minutes film with the title, Introduction to movie making. Then I started to pack as it was already 7 pm and the rest of the manufacturers have already left. That was when I realized that we’d been talking for at least half an hour.

Visit us at Gozsdu next week, too, we’ll be there!